Hozzászólás: Google fotópályázat eredményhirdetés

Szerző: George

George — Fri, 04 Sep 2009 14:08:55 +0000

Ha igazán el kéne mondanom a véleményem:

Nem tetszik, de nem is nekem kell, hogy tetszen.Jó,hogy magyar nyerte, de a képek bármennyire is ott vannak teknikailag, akkor sem kell tőlük hasra esni.Az meg, hogy emnyi ps van a fotókon…szerintem kukkants be a galériájába, és meglátod. Ezt sem kímélte bizonyára. Bár mint említettem nem az én dolgom, hogy eldöntsem ki, hogyan és miért nyerte meg a díjat.

Gratulálok neki. Egyébként a google:kb. 89.100 találat. (0,18 másodperc) alatt adta be az oldalát.Meg kell nézni ott is. Érdemesebb!!!

Szerző: eliz

eliz — Sun, 23 Aug 2009 09:35:10 +0000

Hm. Izlések és pofonok.

Szerintem sem nyert volna cim nélkül a képsorozat.

De baj az? A művészet nem reál téma. Nincsenek rá szabályok és egyértelműséget és igazságos eredményt garantáló feltételek… (sok esetben még a törvény is kivételt tesz művészi célok esetén) És ami a legfontosabb: izlés kérdése. Főleg annak az izlésének a kérdése, aki a leghangzatosabb köritéssel-dumával-pr-ral rendelkezik…persze nagyon lesarkitva irom…de akkor is igy néz ki lecsupaszitva. Ez mindig igy volt (pl. Picasso és Braque erre a tipikus példa és a “Good artists copy, great artists steal” szállóige_nem azért emlékszünk Picassora sem, mert egyedit talált ki és alkotott, hanem azért, mert hihetetlenül jó volt a selfmarketingje. Amit “eladott”, az az önmagát nem túl jól reklámozó Braque világa és egyedi látásmódja volt), és ez igy is lesz. A művészet a “humán” mivoltja miatt inkább kellemes, magabiztos fellépés és marketing, mint tömör és lemérhető tudás…Ez van. Aki ehhez nem elég “humán”, keressen hobbit reál téren, ahol minden egyértelmű és bizonyitható. Ott nem érheti csalódás.

Büszke vagyok rá, hogy magyar nyerte a dijat, de a képekre amúgy holnap már nem fogok emlékezni.

Szerző: alexahanna

alexahanna — Thu, 25 Jun 2009 15:00:22 +0000

szerintem ezek a képek joggal nyerték el a zsűri (és a közönség) tetszését, és nem (csak) azért, mert egy második világháborús témát választott. Attila, ha ezeket a képeket amatőr fotósként megcsinálod, minden tiszteletem a tiéd. Ha jobban megnézed tökéletes techinkával készültek, és látszik rajtuk, hogy a fotós nem csak úgy kezébe vette a kamerát és fotózkatott, hanem nagy gonddal készítette el a képeket. Csak azért mert nincs feltúrbózva photoshoppal még nem hinném, hogy ezeket bárki meg tudja csinálni.
Emellett, ahogy az egyik zsűri tag is megjegyezte, a képekben az a különleges, hogy pont azokat a dolgokat kapja el, amik felett mások átsiklanak.

Szerző: Attila

Attila — Thu, 25 Jun 2009 00:56:32 +0000

Csak gratulálni tudok a tisztelt zsűri döntéséhez. Ismét a jól bevált második világháborús blabla. Nem unjuk már ezt kicsit? Haló! 2009-et írunk! És itt nem a nyertest szerettem volna bírálni, bár a kép egyáltalán nem tetszik, véleményem szerint semmitmondó, a mellékelt információ nélkül Magyarországon is készülhetett volna – bárhol. A többi pályázó munkáit végignézve el nem tudom képzelni, hogy mi fogta meg a tisztelt Bizottságot ebben az alkotásban. Mert szerintem ez a tipikus “ilyet én is tudok ” esete. Én csak amatőr fotós vagyok, de ezeket a képeket bármikor reprodukálom egy egyszerű digitális géppel. Legfeljebb azokon majd süt a Nap, mert az bizony még Skóciában is megesik. Bár várhatok is pár órát, majd beborul. Más nehézséget nem látok a dologban. Szóval akkor miért is nyert ez a kép? Mert ezen a helyen náci tiszteket őriztek? Ennyi elég egy fotópályázat megnyeréséhez? Ha ezt tudom, beküldtem volna azt a teljesen fekete képemet, amely az emberi tudatlanságot ábrázolja.
De ha már feltétlen a jó öreg háború-témát kell előkotorni, én Juan Camilo Caicedo Forero alkotását választanám. Sokkal többet mond az erőszakról. Sokkal! Gyerekek háborúznak a világban MA, és nem ezekkel a játékkatonákkal ám! Egymás agyvelejét loccsantják ki valahol távol Afrikában. Persze az nem érdekes.
Vagy itt van Maarten Rutten képe, mely a pusztítást és nyomort is magába foglalja. Szerintem. És szerencsétlennek még egy ilyen régi kerámia biztosítótáblát is elő kellett túrnia a szemétből, hogy lefotózza.
Ha mindenképp hasonló hangulatra vágyunk, itt van Angelika Trojnarski műve. Több tartalommal, jelentéssel bír egy szó hozzáfűzés nélkül. Nincs rá szüksége.
A természet kedvelőinek én Matthew Monahan, Sergei Varzin és Will Ormerod képeit ajánlanám. Káprázatos alkotások. A jó öreg természet. Miért is nyertek volna ezek a képek, ha van itt egy náci tábor is. Arra azért még felhívnám a szemlélődő figyelmét, hogy azt a birkanyájat elég sokáig kell ám várni, hogy így beálljon a fotózáshoz.
Azonban, ha azt gondolnánk, hogy az én ítélőképességemmel van a baj, akkor álljon itt végezetül egy, a zsűri által is kiválasztott darab: Vesna Stojakovic-tól. Ha a kettő közül kellene döntenem…
Összefoglalva – ma sem csalódtam a világban. Mindenesetre őszintén gratulálok a tisztelt veszteseknek, megcsodáltam képeiket és az említettekét kifejezetten nagyra becsülöm.
(a saját véleményemet pedig mindenképpen többre tartom egy olyan ítélőbizottság véleményénél, amelyik egy ilyen képet választ ki ebből a felhozatalból)
Tisztelettel:
Attila